4. rész: Az álom és Jacob

Olyan szép álmom volt, de valami hang közbe szólt...................
- Szia megint, mi lenne ha holnap elmennél a parkba sétálgatni..... - suttogta a fülembe megint az ismeretlen alak.
Arca felé fordultam de szememet szürke homály fedte nem láttam semmit, épp csak annyit jött le belőle h ugyanaz a személy aki az előző álmomba is befurakodott.
- Mi lenne ha végre békén hagynál!!?? - kérdeztem tőle. De a helyett, hogy válaszolt volna oda jött hozzám és arcomat meg simogatta, olyan volt mintha szellem érintett volna meg, csak, hogy láttam is valamennyire. Testem libabőrös lett, megérintettem azt a helyet ahol megsimogatott.
- Mond mér csinálod ezt velem? - Ordibáltam észtveszejtve.
- Csak mond amit csináltam, és minden jobbra fordul. - mondta majd eltűnt.
Reggel fél 7- kor keltem, kómásan kikeltem az ágyból és lementem reggelizni, de valami meg zavart ami miatt majd nem elhánytam magamat, a tesóm és a barátnője egymást etették pudinggal és egymás ujjáról nyalták le a pudingot.
- Fúúújjj!! - Hangosan oda mondtam nekik, hogy észre vegyék én is ott vagyok. Azok ketten úgy szét ugrottak hogy az csak na. Meglepődésemre a tesóm rám se szólt, hogy húgi majd te is leszel ilyen még ki sem oktatott.
- Látom jó volt tegnap a randi. - mondtam majd szememet rájuk szegeztem.
- Na gyerekek milyen volt a tegnap este itthon? - anya mondta a konyhából, de ő úgy tudta h én nem voltam ott. Hangos nevetés tört ki belőlem amire anya kijött és ami pohár, tányér volt a kezében mind a földön találta magát szilánk darabok hevertek a földön anya meg nyitott szájjal nézett engem és nézte ahogy röhögök.
- Mármint a tegnap esti randi!! - mondta terelve a témát.
- Anya nyugi......tu....tudom miről van szó!! - mondtam de a röhögés szinte eluralkodott rajtam. Mind hármuk arca elvörösödött.
- Jaj ez a kis nevetés jól esett! Tehát gyerekek milyen volt a tegnap este ITTHON? - mondtam majd ujjból hangos nevetésbe törtem ki, de most már nem csak én hanem majdnem az egész család nevetett, kivéve Vickyt mert ő még aludt. Meg reggeliztem felöltöztem és indultam Annával az új sulimba. Már nagyon izgultam, hogy az új osztálytársaim, hogy fognak viselkedni velem szemben. Szerencsére mindenki nagyon kedves volt velem, még a padtársam egy fiúvolt állítólag ő jelentkezett arra hogy a padtársam legyen.
- Szia én Josh vagyok, Jacob barátja. - mondta nekem és egy nagy mosoly volt az arcán.
- Szia én Nicky vagyok. Jacob?? Milyen Jacob??? - kérdeztem de persze én tudtam miről van szó.
- Hát arról a Jacobról beszélek akivel az üzletben találkoztál. - mondta majd szép zöld szemeit rám szegezte.
- Ja most már tudom kiről beszélsz. - mondtam és elmosolyodtam. A suli nagyon jól telt egy csomó új barátom lett, de amikor vége lett nem nagyon örültem eszembe jutott az álom, de mi van ha így megtudom kiről van szó. Oda mentem Annához és elköszöntem tőle, majd irányt vetettem a park felé. Vagy tíz percen keresztül sétálgattam mikor egy hideg kéz a vállamat érintette. Lefagytam ujjból libabőrös lett a testem és mozdulni se bírtam.
- Jaj bocsi, hogy megijesztettelek, Jacob vagyok. - mondta nekem.
- Jaj már azt hittem valaki más. - mondtam és a kezemet a szívemre tettem jelezve h a szívbajt hozta rám.
- Bocsi tényleg csak megláttalak és olyan magányosan néztél ki...és hát...hát azt gondoltam... - mondta de a szavába vágtam
- Tényleg semmi baj, nincs kedved jönni velem sétálni egyet? - kérdeztem és egy huncut mosolyt vetettem rá.
- Milyen aranyosan mosolyogsz, és igen van kedvem. - mondta és gyönyörű barna szemei velem együtt csillogtak.
- Köszönöm. - mondtam és széles mosoly lett arcomon. Ezt a szép pillanatot már csak egy valami zavarta meg, Jacobnak megcsörrent a telefonja.
- Szia anya, mi a baj?........igen hát majd találunk valaki mást. - mondta majd letette és tekintette rajtam akadt meg.
- Mi a baj? - néztem rá szomorúan.
- Áhh.....semmi. - mondta és szép szemét a földre szegeztem. Leültettem egy padra, mellé ültem állát felém fordítottam és bele kezdtem a mondani valómba.
- Jacob Taylor, most azonnal elmondod mi a bajod, mert addig innen fel nem kelsz. - mondtam neki majd szemébe néztem komoly tekintettel.
- én nem akarom a nyakadba kötni. - mondta és vissza nézett a földre.
- Jól van akkor én elmegyek. - mondtam és felálltam, de Jacob megfogta a kezemet és vissza ültetett maga mellé.
- Jól van meg győztél elmondom, volt egy nagyon aranyos takarító nőnk otthon és most elment, mert nem bírta ki, hogy állandóan ilyen kupa van a szobámban. - mondta majd reménykedve nézett rám, hogy mit szólok hozzá.
- Aj jaj....és most kerestek másikat?
- Hát igen próbálunk.
-Esetleg..... én...nem lehet, mert úgy sincs semmi dolgom délutánonként.- mondtam majd tágra nyílt szemekkel néztem mit fog válaszolni.
- Hát...én nem is tudom, nem akarom, hogy utánam pakolássz! - mondta majd puha keze az arcomat simogatta, pont ugyanúgy mint az álmomban, de nem érdekelt ez a pillanat olyan szép volt.
- De kérlek bármit megtennék. Kérlek!!
- Bármit? - mondta és egy huncut mosolyt csalt arcára.
- Jacob, mit forgatsz a fejedben? - mondtam, ő meg fogta a kezemet és elkezdtünk ujjból sétálni.
- Beleegyezzek, ha holnap eljössz velem valahova. - mondta maga felé fordított és várta válaszomat.
- Hát......tudod....erre.....nem mondhatok nemet. - mondtam és figyeltem reakcióját.
- Jaj de jó, akkor szólók anyának, hogy találtam új takarító lányt. - mondta majd elkezdte tárcsázni az anyukájának a számát.